Fájdalmaink, mint rejtett erőforrások – egyéni és párkapcsolati életünkben

Aranyos Zsolt, life coach, mediátor (+36 30 67 63614)

Közel húsz évvel ezelőtt, egy őszi estén előadást tartottam arról, hogy az Isten mennyire szereti az embert és igyekszik közel kerülni hozzá. Mi pedig sokszor elutasítjuk, mert nem az elképzeléseink szerint történnek a dolgok.

A szavaim utolértek. Két nap múlva a valóságban is átélhettem azt, amiről beszéltem. Egy fiatalember figyelmetlensége miatt balesetben elveszítettem édesanyámat. Ezzel olyan események vették kezdetüket, amelyekre még a legmerészebb álmaimban sem gondoltam. Darabjaira hullott az addigi életem, a világképem, és minden, ami körbevett. Ahogy visszatekintek erre az időre, úgy látom magam, mint aki romok és háborús sérültek között kezd elvérezni. Egyszer valaki megjegyezte: „Sohasem gondoltam volna, hogy sikerül felállnod!”

Valóban. Az út elején nem tudtam, hogy végül a fájdalmaim lesznek a rejtett erőforrásaim. Ahogyan azt sem, hogy később találkozni fogok a feleségemmel, akivel az első beszélgetés után kölcsönösen azt éreztük, hogy már nagyon régről ismerjük egymást.

Ma, egy általunk felépített, kívülről tökéletesnek tűnő világban nehéz fájdalmakról, szégyenről, megalázásról beszélni. Szeretnénk a legjobb benyomást kelteni. Önéletrajzunk azt sugallja, hogy milyen kreatívak, kiegyensúlyozottak és energikusak vagyunk. A magány csendjében vagy a párkapcsolat zűrzavarában azonban továbbra is vergődünk. Végül belemegyünk rengeteg előnytelen helyzetbe, hogy túléljük önmagunkat.

Sokan azért is szenvednek, mert nem tudják, hogyan lehet megbocsátani maguknak és másoknak. Így olyan terheket cipelnek feleslegesen, ami beteggé teszi a testüket és lelkület.

Hamarosan szívesen látlak egy délelőtti találkozásra, amikor arról beszélgetünk, hogy a fájdalmainkból hogyan tudunk erőt nyerni, hogyan tudjuk magunk mellé állítani és nem önmagunk ellen fordítani azokat.

“Az igazi pozitív gondolkodás nem az, hogy nincsen fájdalom, hanem az, hogy van, de el tudom fogadni!” (Brené Brown)

Meggyőződésem: az életben semmi sem történik csak úgy, véletlenül. Ma már látom magam előtt édesanyám büszke mosolyát, amiért nem adtam fel.

Ha találkozunk, szerintem az sem lesz véletlen…