Terápiás módszereinkről

Katathym imaginatív pszichoterápia (KIP)

A katathym imaginatív pszichoterápia, röviden KIP egy mélylélektani gyökerekkel rendelkező terápiás módszer. Relaxációval kezdődik, melynek során módosult tudatállapotba kerülünk, így tudunk könnyebben hozzáférni a tudattalanunkban rejtőző tartalmakhoz.  Lelkünk mélye, a tudattalanunk a szavaknál ősibb nyelven beszél hozzánk: álomszerű, érzelmekkel telített képekben. A kliens és a terapeuta a munka során végig kapcsolatban marad, folyamatos a kommunikáció, így a terápiás munka már ott helyben megkezdődik a képzeletben: hátráltató lelki működések, régi, nehezen feloldható elakadások, törések kerülhetnek elő és írhatóak át. Később a megbeszélés során, a tudatos szinten is átdolgozódhatnak, mélyebben megérthetővé válnak lelki működéseink.  A KIP segítségével gyorsabb és mélyebb változásokat érhetünk el, mint csupán a tudatos szinten folytatott beszélgetésekkel.

Autogén tréning

Az autogén tréning pszichoszomatikus relaxációs módszer, amelynek segítségével egyensúlyba hozhatjuk testi és lelki, illetve szellemi működéseinket. Kidolgozása J. H. Schultz berlini pszichiáter érdeme. Egyik legtöbbet kutatott és orvosilag leginkább megalapozott relaxációs módszer.
Elsajátítása és rendszeres gyakorlása lehetővé teszi számunkra:
– az intenzív pihenést és felfrissülést, a gyorsabb regenerálódást (10-15 perc relaxálás 2-3 óra alvásnak felel meg)
– a stresszel való megküzdést – megelőzi és kivédi a stressz káros testi-lelki hatásait (magas vérnyomás, szív-érrendszeri megbetegedések, depresszió stb.)
– a tűrőképesség fokozását – csökken a fájdalomérzékenység, tompulnak a kellemetlen érzések, jobban tudjuk kezelni indulatainkat és konfliktusainkat
– teljesítményünk fokozását – javul a koncentrálóképesség, összeszedettebbé válunk, fokozódik a kreativitás, élesedik a figyelem
– hogy mélyebb önismeretre tegyünk szert – ezáltal fokozódik önbizalmunk, öntudatosabbá válunk, és kapcsolataink is javulnak
– hogy nehéz helyzetekben önmagunkon segítsünk

Kognitív viselkedésterápia

A kognitív viselkedésterápiás megközelítés Aaron Beck nevéhez fűződik, aki az 1960-as években dolgozta ki terápiás rendszerét. E megközelítés lényege, hogy az emberek szemléletmódja és hiedelmei alapvetően meghatározzák az érzelmi reakcióikat és a viselkedésüket. Ez azt jelenti, hogy ugyanannak az eseménynek különböző jelentése lehet az egyes emberek számára. A kognitív terápia filozófiai gyökerei az ókori sztoikus filozófusokig vezethetők vissza: „Az embert nem maguk a dolgok, hanem az a mód zavarja meg, ahogyan a dolgokat látja” – írta Epiktétosz görög bölcselő. (…)
A kognitív viselkedésterápia ma már elismerten az egyik legfontosabb pszichológiai kezelési forma a pszichiátriai és pszichológiai problémák széles körében. Számos kontrollált vizsgálat bizonyítja hatékonyságát a depresszió, a pánikbetegség és egyéb szorongásos zavarok, valamint evészavarok kezelésében.
(SOTE ÁOK Klinikai Pszichológia Tanszék honlapja)

Integratív hipnoterápia

„Az integratív pszichoterápia olyan felnőtt pszichoterápiás módszer, amely a terápiás kommunikációt a módosult tudatállapot hasznosításával, és egy adott terápiás feladatra alkalmazható számos pszichoterápiás módszer felhasználásával kívánja megvalósítani. A módszer lényege az integratív szemlélet, mely elsősorban módszertani, technikai, másodsorban elméleti síkon nyilvánul meg. A technikai síkon ez egy adott pszichés problémára, illetve pszichoterápiás célkitűzésre, feladatra alkalmazható több, a nemzetközi és hazai irodalomban is hatékonynak ítélt módszer ötvözését jelenti, függetlenül azok elméleti hátterének különbözőségétől. Ugyanakkor feltételez egy minden terápiás elméletben közös, általános emberképet, az egyén belső folyamatainak egy általánosan elfogadott szemléletét… Az integratív pszichoterápia által felhasznált módszerek legtöbbje a terápiás órák jelentős részében használja fel a módosult tudatállapot formáit – mélyhipnózis, relaxáció.” (Integratív Pszichoterápiás Egyesület honlapja)
Az integratív pszichoterápia során módosult tudatállapotban a következő módszerekkel dolgozunk: KIP (lásd fent), kognitív viselkedésterápia, neurolingvisztikus programozás (NLP) stb.

A személyközpontú szemlélet

A személyközpontú szemlélet egy humanisztikus pszichológiai irányzat, amely Carl Rogers (1902-1987) amerikai pszichológus és pszichoterapeuta nevéhez fűződik. Alap-hipotézise az, hogy minden egyes emberben önmaga megértésének és a pozitív irányú változásnak hatalmas tartalékai rejlenek. A személyközpontú terápia lényege a bizalom, hogy megfelelő, elfogadó, biztonságos légkörben a kliens képes saját belső energiáit mozgósítva megtalálni a saját útját, ami kivezet a problémájából, illetve közelebb visz önmagához.
A személyközpontú segítő nem értékel, nem ítélkezik, nincsenek elvárásai, hogy mi lenne egy adott helyzetben a “megoldás”, hanem megérti (empátia) és elfogadja a klienst, olyannak amilyen. A segítő a kapcsolatban nem szerepeken és eszközökön keresztül találkozik a klienssel, hanem egész lényével, személyesen van jelen.