A veszteségről kicsit másként!

Kramarics Rita, interkulturális pszichológia és pedagógia szakértő, pár- és családterápiás szakember, HR tanácsadó (+36 30 861 2912)

A veszteség érzése azzal kapcsolatban születhet meg bennünk, ami korábban megvolt, de elvették tőlünk, elhagytuk…már nem a miénk. Az értelmező szótárban a teljesség igénye nélkül az alábbiakat találjuk: Anyagi kár, károsodás./ Valamely állomány vagy mérték kisebbedése. /Valamely hadviselő fél halottainak, sebesültjeinek és fogságba került katonáinak összessége./ Egy személy halálával bekövetkező hiányérzet, hátrány, kár és az ezzel járó fájdalmas érzés. (arcanum.hu)

Ritkán gondolunk a veszteségre inverz módon. Almási Kitti egyik írásában találkoztam az alábbi történettel, mely számomra a veszteség másfajta élményét jelenti.

  • Egy fiatal nő együtt élt egy férfival, aki nagy anyagi jólétet biztosított a számára. Egyúttal azonban érzelmileg és minden más módon elhanyagolta, más nőkkel találkozott és azt állította, hogy bárkivel jobban meg tudja beszélni a problémáit, mint a saját párjával. A fiatal nő boldogtalan volt és a helyzetéből adódóan bizonytalan, így elment egy önismereti csoportba. Ebben a csoportban összetalálkozott egy fiúval, aki jóval alacsonyabb egzisztenciális lehetőségekkel rendelkezett. Az egyik gyakorlatnál, melyben ők ketten párt alkottak az volt a feladat, hogy hosszú ideig némán nézzenek egymás szemébe. A fiú végül azt mondta ennek a lánynak, hogy korábban soha nem volt olyan élménye, hogy egy ilyen gyönyörű nő szemébe nézhessen hosszú ideig. A lány ezt hallva elsírta magát, mert ettől az idegen fiútól sokkal több kedvességet és gyengédséget kapott, mint a saját társától.

Elképzelhető, hogy ennek a fiatal nőnek az életében egyáltalán nem volt jelen a gyengédség, éppen ezért talán nem is tudta azt, hogy valójában mit nélkülöz. Soha nem volt a sajátja, így el sem veszíthette. Azonban egy ponton találkozott egy merőben más tapasztalás és megélés lehetőségével, amely mégis egyfajta veszteségélményt jelenthetett a számára.

A veszteség érzésének megélésekor elmegyünk a határainkig, ami mindig emberpróbáló és fájdalmas. Kitartást és bátorságot igényel, mert nem lehet félig csinálni… Ennek az érzésnek teljesen át kell adni magunkat, hogy aztán elindulhassunk a gyógyulás felé.

(Forrás: dr. Almási Kitti: Elmagányosodás a párkapcsolatban, Párkapcsolati klinika, Kulcslyuk Kiadó, Budapest 2011)